Senyeháza (Bajánsenye) ma álló református temploma 1820 - 21-ben épült. Amíg a szomszédos falvak (Kerca, Hodos, Kerkáskápolna) elpusztult templomairól szép számú adat áll rendelkezésre, Senyeháza és Dávidháza régi templomáról nagyon keveset mondanak a források.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint:
- Senyeházának már a mai templom megépítése előtt volt egy fából készített, kis „oratóriuma”. A késői leírások az oratórium építésének idejét – eléggé bizonytalanul és ellentmondásosan – 1803-ra teszik. 1803-ban alakult meg „hivatalosan” az Őriszentpétertől leváló senyeházi református egyházközség. Ez az évszám szerepel a község első pecsétjén is. Az újabb ismertetők azt mondják, hogy a templom a „régi oratórium helyén épült”, a régebbiek azt, hogy „régi oratórium helyett” épült.
A bizonytalan adatok önmagukban nem cáfolják azt, hogy ezt az oratóriumot valóban 1803-ban építették és az a későbbi templom helyén állt.
Ebben az esetben viszont volt Senyeházának egy másik, még ennél is korábbi oratóriuma (temploma) is.
- Az 1784-ben készült II. József katonai felmérés a mai templomtól meglehetősen távol, a senyeházi Felsőszeren, a Dávidháza felé vezető út bal oldalán ábrázol templomot.
- 1774-ben a Pápai Egyházmegye leírásában Dávidházánál a következőket olvashatjuk: „ A’ régi volt templomok most is azon státusban vagyon.”
- Egy 1751-es bizonytalan adat senyeházi templomra utal.
- Egyházi építményre vonatkozik két még korábbi adat is: 1698-ban Dávidháza temetőjében harangláb állt. Egy 1641-es összeírás pedig az Őriszentpéterhez tartozó Senyeháza fiókegyházközség rectorát (tanítóját) említi.
Összegzésként: Senyeháza és Dávidháza már az 1600-as évek közepétől törekedett arra, hogy önálló egyházközséget alkosson. A közeli Hodos evangélikus lett, a másik három templomos hely, Kerca, Kerkáskápolna és Őriszentpéter pedig távol esett. Senyeházán vagy Dávidházán már az 1600-as évek elején megépülhetett az első „oratórium”, amelyik iskolaként és gyülekezeti helyként (templomként) is szolgált. Torony nélküli, fából készült, deszkával vagy zsuppal fedett egyszerű épület lehetett, amely talán a ma is használt temető környékén állt. (Ilyent ábrázol az 1803-as pecsét is.). Senyeházának nem volt lelkésze, ennek ellenére a falut (Dávidházával együtt), az 1600-as évek közepétől kezdődően kisebb "szellemi centrumnak" tekinthetjük. A kor két neves prédikátora, Sanyaházi Csippán György és Dávidházi Bekes Ferenc is innen származott. Mindkettőről feltételezhetjük, hogy a betüvetést a senyeházi iskolában tanulták meg.
A boronából készült kis épületet a vármegye nem tartotta számon templomként, így 1732-ben annak erőszakos elfoglalására sem került sor. Nem kizárható, hogy a helyi protestáns közösség a "fű alatt" már a türelmi rendelet előtt is használta a régi oratóriumot.
Az 1774-es összeírás szerint a helyiek, " mint az el szárott és megrepedezett föld a nedvességet, ugy ohajtják 's várják a boldogabb idöket".
(Fotó: A senyeházi egyházközség pecsétje 1803-ból)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése