Régi őrségi nemzetségek - 4. - a Fölnagy család

Az Őrség kis számú, nemesi rangot viselt famíliáinak egyike a Fölnagy család. A család története, - köszönhetően a fennmaradt iratanyagnak - a XIII. századtól kezdve jól dokumentálható. Amíg az őrségi őrök utódainak többsége a XIV. századtól kezdődően a szabad állapotból fokozatosan jobbágy sorba került, a nagyrákosi Fölnagyoknak sikerült nemesi címet szerezniük. A Fölnagyok nemességüket a történelem folyamán minden alkalommal hitelesen tudták bizonyítani. (Az azonosításban alkalmanként gondot jelenthet a többféle névváltozat: pl. nagyrákosi nemes Fölnagy, nagyrákosi nemes Nagy, Nagyrákosi Nagy, nagyrákosi Nemes.) A család ősi központja Nagyrákoson volt. Szoros rokoni kapcsolatban álltak a szintén nemesi rangot viselő nagyrákosi Sáska családdal.

- 1574-ben II. Miksa király „nova donatio” révén megerősítette a Fölnagyokat a nagyrákosi birtokaikban.

- Az 1600-as évek legvégén a Fölnagy István és testvére Ferenc Nagyrákosról a Zala megyei Vaspörre költözött. Utódaik révén létrejött a Fölnagy nemzetség vaspöri ága. A Fölnagyokat több őrségi család is követte, így a mai vaspöreik egy része őrségi származásúnak tekinthető.

- 1733 körül Fölnagy János költözött el a Pest megyei Makádra (Udódai később Ráckevén éltek)

- Nagyrákosról származott Nemes, más néven Fölnagy János is, aki Sárospatakon tanult, majd a XVIII század második felében Abaúj vármegyében volt református lelkész.

- 1829-ben Pácod nemeseinek összeírásakor Fölnagy Sándort és fiait Vendelt, Gábort és Dánielt sorolják föl, megemlítve, hogy a Nagyrákosról "eredett Mihálynak, Péter fiának fiai".

Az Őrségben maradt Fölnagyok  ősi központjának - bár utódaik szétrajzottak a környező településekre (Kisrákos, Pankasz, Senyeháza, Pácod) -  továbbra is Nagyrákos tekintendő.