Őrségi nemesek

Az Őrség nemeseiről nem könnyű egy blogbejegyzés nyújtotta keretek között írni. Mégis indokolt, mert e témakörben az elmúlt évtizedekben alapvető tévedések jelentek meg nyomtatásban és az interneten egyaránt. Az őri kiváltság nem járt együtt nemesi címmel és nemesi előjogokkal. Az őrök közössége szolgálataiért cserébe mentesült a földesúri terhek alól. A várrendszer kialakulása után a határvédelemben már nem volt szerepük. Az őrök egyes csoportjai nemesi címhez jutottak (pl. a szentgyörgyvölgyiek). A mai Őrség területén élők közül csak nagyon kevesen lettek nemesek. 

Alább az un. „történelmi Őrség” falvainak nemességéről lesz szó. Ez a nagyjából másfél tucat települést magában foglaló történeti-földrajzi egység a XV – XVI. századra alakult ki. Azt a területet jelöli, amelynek lakói azt követően is, hogy az „őri megbízatásuk” megszűnt, rendelkeztek még bizonyos szervezeti autonómiával. Így a mai fogalmaink szerinti Őrség azokat Őriszentpéter környéki településeket jelenti, amelyek az 1600-as évek végéig saját elöljárókat (őrnagyokat) választottak. Az őrök szervezete ("önkormányzata") nem az egyik napról a másikra szűnt meg, hanem lassanként tűnt el A XVIII-XIX. század fordulóján már csak az emléke élt. A XIX. század eleji őrségi "autonómia törekvések" a régi hagyományokra épül. Ebben az időben az őrségiek egyes csoportjai - félig illegálisan - ismét próbálkoztak az őri szervezet létrehozásával, de a szervezeti folyamatosság nem kimutatható. A cél az őrségiek "régi királyok" óta tartó szabadságának elismertetése volt. Tehát gyakorlatilag az, hogy az őrségiek sem nem nemesek, sem nem jobbágyok, hanem szabadok. Az ősi szabadság nem egy-egy családot, hanem az őrök közösségét, illetve azok utódait illette volna meg. Az 1700-as évek végén többször is összeírták, melyik családokat tekintik ősi őrséginek. A cél nem a nemesi múlt bizonyítása volt, hanem a családok régi eredetének kimutatása. Az őrségi társadalom kulturális értelemben már a XVII. századtól polgárosult társadalomnak tekinthető. Iskoláik voltak, volt saját értelmiségük (papok, tanítók, közülük elszármazott ügyvédek). A "belső hierarchiában" nem nagyon volt jelentősége annak, hogy valaki közülük nemes vagy jobbágy.
Az Árpád-korban az őrök lakta terület ennél jóval nagyobb volt, mint a mai Őrség. Így például őrök laktak Szentgyörgyvölgyön, Pacsán (ma Pacsa-hegy – Zalalövő része), Őrimagyarósdon és Csákányban is.

Az Őrség falvaiban jelenlévő nemesek (nagyjából a nemesi cím megszerzésének sorrendjében):

Fölnagy, Sáska, Nemes rokon családok – az egyetlen olyan nemzetség az Őrségben, amelynek nemessége az Árpádkorig visszavezethető. Nagyrákoson a Nemes-szeren , valamint a szomszédos Pácodon és Iklódon éltek.

Forján család – 1655-ben szereztek címeres levelet. Hodoson éltek, de a Tótságból származtak

Bekes család (szalafeji Bekes) – nemesi címet valószínűleg a XVI. század végén szerzett. Címeres levelet 1683-ban kapott. Eredetileg Szalafőn, később Bajánházán és Senyeházán éltek.

Babos család 1683-ban szerzett nemesi címet, címeres levelet 1718-ban kapott. Őriszentpéteren laktak.

Kercsmár család – Hodoson élő, de a tótsági Kukecsről és Goricáról származó család. Címeres levelet 1690-ben kaptak.

Csipán (Csippán, Csépán) családok – nemességüket 1733-ban igazolták. Senyeházán éltek.

Boncz család – Nemességét 1743-ban igazolta. Szattán éltek.

Krizsay (Krizsa) család – Nemességét 1757-ben igazolta Kerkáskápolnán éltek. Az Őrségbe máshonnan költöztek.

Zsohár család – a senyeházi Zsohár család a nemességét a XIX. század elején igazolta.

Szakál család – a Senyeházán élő Szakál György nemességét a XIX. század elején igazolta.

A felsorolt családok közül a Fölnagy, a Sáska, a Nemes, a Bekes, a Babos és a Csipán család tekinthető minden kétséget kizáróan régi őrségi családnak. 

A Zsohár család a nemességvizsgálat során csekefai nemes ősöket vonultat fel, a nemesi címet szerző Szakál György pedig nemesnépi eredetére hivatkozik.

Az Őrség több évszázadon át a Batthyány birtoka volt. A Batthyány-ak minden eszközzel próbálták kiszorítani a nemeseket az Őrségből. Az Őrségben jóval kevesebb nemes élt, mint a szomszédos tótsági és zalai falvakban. Voltak olyan falvak, amelyekben egyáltalán nem találunk nemest - pl. Kerca, Szomoróc, Bükalja, Kapornak, Ispánk, Kisrákos, Kotormány, Pankasz, Szaknyér.

Nemesi eredetűek a Szmodis, a Berke és a Soós családok is, de ezek csak  XIX. század vége óta vannak jelen az Őrségben.