1888. novemberében a Vasvármegyei Törvényhatósági Bizottság mintegy két tucat település közigazgatási összevonását kezdeményezte.Az Őrséget, illetve az Őrséggel szomszédos településeket az alábbi három határozati javaslat érintette:
- Domonkosfa (416 lakos) és a Bükalja (182 lakos) összevonása Az új község neve Domonkosfa.
Az indoklás szerint a "két község iskolailag és egyházilag együvé tartozik és összeépülve van".
- Kerca (317 lakos) és Szomoróc (212 lakos) összevonása. Az új község neve Kerca.
- Büdinc (339 lakos), Kisdolinc (112 lakos) és Nagydolinc (424 lakos) összevonása. Az új község neve: Károlyfalva.
A Reiszig Ede alispán vezetésével ülésező Bizottság mindhárom javaslattal egyetértett, a határozatot továbbküldték a belügyminiszternek, hogy azt "jóváhagyni és az egyesítést elrendelni szíveskedjék."
A jóváhagyás más esetben a legtöbbször csak egyszerű rutin eljárás, de most a Belügyminisztérium a három közül csak Domonkosfa és Bükalja egyesítését rendelte el.
Kerca és Szomoróc egyesítését legfőképp a kercaiak ellenezték, sikerült is megakadályozniuk. Az indok a a települések eltérő vagyoni helyzete. A két község összevonására a harmincas évek legelején született ismét javaslat, de az a kercaiak ellenállása miatt akkor is meghiúsult. Az egyesítést végül is csak 1942-ben valósult meg.
Domonkosfa és Bükalja összevonásának az előzményei érdekesek. Ezekre az előzményekre a megyei határozat csupán céloz: "a két község iskolailag és egyházilag együvé tartozik". Bükalja korábban (kb. 1812-től 1863-ig) Szomoróccal alkotott egy községet. Később 1863 és 1876 között egy sajátos köztes állapot alakult ki, ami végül a teljes szétváláshoz vezetett. A háttérben a Hodosról leváló domonkosfai evangélikus egyházközség és evangélikus iskola megszervezése állt (1876). Az új egyházközségnek több hívőre, az iskolának pedig több tanulóra volt szüksége, mint amennyi a székhelyközségben rendelkezésre állt. Bükalján reformátusok és evangélikusok vegyesen éltek, de az 1800-as évek elején még a reformátusok voltak többségben. Gyakorlatilag ugyanez volt a helyzet Szomorócon is, de ott az evangélikusok aránya jóval kisebb. 1870 körül az evangélikusok szervező munkájának következtében az arányok kicsit módosultak. Bükalján és Szomorócon néhány család a reformátusról evangélikus hitre tért. Így az egyesítést megelőzően Bükalján már az evangélikusok voltak többségben, akik Domonkosfára jártak iskolába és istentiszteletre. Szomorócon mindvégig megmaradt a református többség, de néhány évig e falu helyzete is bizonytalan volt, hiszen voltak családok (köztük tekintélyesebbek is), amelyek az evangélikus Domonkosfa felé vonzódtak, míg mások a református Kerca felé orientálódtak.
A kicsi és szegény Szomoróc Domonkosfa és Kerca között magára maradt ugyan, de ez szinte öntudatra ébresztette a falu lakóit. Olvasókört alapítottak, tűzoltó egyesületet szerveztek.
A harmadik javaslat csak részben valósult meg. Csak Kisdolincot és Nagydolincot egyesítették, Büdincet nem csatolták hozzá. A falu magyarosított neve nem Károlyfalva, hanem Nagydolány lett. Büdinc pedig a Büdfalva nevet kapta.
Nem ez volt az első település-összevonás, amely az Őrséget és környékét érintette. 1863-ban összevonták Alsószombatfát és Felsőszombatfát, új neve Szombatfa lett, ami később Magyarszombatfára változott.
A XIX. században egyesült Kisrákos és Iklód, az új név előbb "Kisrákos és Iklód egyesített közzégek", majd Kisrákos lett. A század második felében lett egy község Kapornak és Domafölde. Itt a közigazgatási egyesítés ellenére a különállást még az 1888-as hivatalos elnevezés is tükrözi, amely "Kapornak és Domafölde egyesített község" volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése