2017. augusztus 12., szombat

"S száz lépésre a temető" - családi sírkert Szomorócon

Szomorócon a haranglábbal átellenben lévő kis temetőkertet sövény veszi körbe. A  néhány síremlék a mögötte alig száz lépésnyire álló portához tartozott. A legrégibb és  legtekintélyesebb sírkövön a következő felirat olvasható:

"Itt nyugszik egy tisztes családatya Kapornaky Mihály ez általa kijelölt és a legfelsőbb hatóság által engedélyezett családi temető kert sírboltjában, élt 70 évet, megh: 1874 évi Jul 5.
A feledhetetlen édes atya hamvainak állíttatott, gyermeki szeretetből.
Béke poraira."  

Az ilyen temető ritkaság, de mégsem különcködésről van szó. Az 1800-as években máshol is készültek családi temetők. A sírkertek létesítéséhez engedély kellett, amit nem volt egyszerű beszerezni. A "legfelsőbb hatóság" a családi temetőkert helyett szívesebben hozzájárult családi sírkápolnák létesítéséhez. (Ilyennel találkozhatunk például Kerkáskápolnán is.)
A családi temető nem elkülönülést jelentett, hanem egy hagyomány kiterjesztését. Egy-egy családnak, nemzetségnek a templomban is külön helye volt. Az Őrségben elenyésző volt a nemesek száma, itt sem egy nemesi család létesített magának külön sírkertet, hanem egy öntudatos "parasztpolgár" família. Van olyan, nem bizonyított feltételezés, hogy az őrségiek "hajdan is" nemzetségenként külön - külön temetkeztek. Az őriszentpéteri Baksa-szeri és Keserű-szeri temetőket szokták felhozni példaként, de ott véleményem szerint, inkább a nagy távolság miatt temetkeztek külön - külön.

Távoli párhuzam, de a református Ady Endre több versében is megjelenik a családi temetőkert. A Közel a temetőhöz című verse így kezdődik:
"Egy ablaka lesz a szobámnak
És arcomon ezer redő
S száz lépésre a temető."

Arról, hogy az ő apja is családi temetőt tervezett, egy egész vers szól:

Nagy sírkertet mérünk

"Édes apám, talán elférünk."
Ő hosszakat lép s némán számol,
Én a nyomában.
Sirkert kell a családnak: mérünk.
Hol kelni szoktak friss palánták,
Meleg ágyaknak közelében,
Vetik külön majd
Az Ady magvak hideg ágyát.
Házközeles, fekete földben
Mérjük a sírkert szélét, hosszát.
Négyen leszünk csak,
Kik idehullunk örökölten.
Dús földön és kevés kalásszal
Értük el a mérésnek őszét,
Az apám lép, lép
Reszkető lábbal, esti lázzal.
Százszor és százszor újra kezdi,
Már száz sírra eleget lépett,
De hátha, hátha
S bús lépéseit megnöveszti.
Ez a föld, ha maggal beszórta,
Emlékszik rá, áldott volt mindíg,
Kereszt keresztet
Ért itt nyáron husszorozódva.
Két fia van és velük elvész
E dús kis földnek kis családja,
Minden és minden.
Hát négy sír lesz itt csak a termés?
"Édes apám, talán elférünk."
Este van, ő tünődik, hallgat
S az alkonyatba
Beleveszünk, sírkertet mérünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése